Jómagam egyébként nagyrészt tartózkodom a bulvársajtó mindennemű formájától, és a kereskedelmi csatornáknak sem vagyok rendszeres nézője, de ha televíziókapcsolgatás közben akad valami, amin fennakad a szemem, arról mindenképp beszélnem kell. Az imént tehát épp az Aktívot néztem, amelyben ezúttal olyan témájú riportokat láthattam, amitől alapvetően az átlag tévénéző izgalmában csorgó nyállal tapad a képernyőre, és nem kíméli meg – egyébként a televízióbámulás szinte minden formájától elszigetelődő – rokonait, barátait sem a kéretlen információktól.

Volt szó Rubint Rékáról, akinek híznia kéne, egy exszépségkirálynőről, aki bevonult valami siófoki klinika-szerűségbe, és végezetül – amikor én is átlagfogyasztóvá mutálódtam – Fluorról, aki baglyozik (és ez egyébként nem valami újkeletű divatdrog). Irónikusan szemforgattam, ugyanis egyből elképzeltem, ahogy korunk egyik zseniális tinibálványa baglyokat fogdos valami városszéli erdőben, így hát ha erről még videó is készült, mindenképpen látnom kellett. Már alig bírtam kivárni, hogy végre következzék a várva-várt riport, izgalmamban hörögve vetettem magam a földre, és hisztériás rohamban törtem ki: nekem azonnal látnom kell Fluort. (Egyébként ezt az időt inkább kókuszgolyók befalásával töltöttem, de ez mellékes.) Tehát elérkezett a pillanat, láttam baglyozni, bár talán nem épp úgy, ahogy gondoltam, de ez is épp annyira megmosolyogtatott, mint a baglyozás általam elképzelt verziója. Talán nem kell senkinek elmondanom, hogy mi az a „planking”, épp elég felmenni az egyik népszerű keresőportálra, beírni a szót, és a képek között ezer, meg ezer deszkaszerűen fekvő embert találunk... ami egyébként hónapokkal ezelőtt valóban vicces volt, és főként a Tumblr-es, 9GAG-es szférában terjedt el. Az utóbbi hetekben már megjelent különböző magyar (főleg bloghu-s, szerintem idegesítő) oldalakon is, ahová többnyire a külföldi weblapokról lementett, és anyanyelvünkre fordított vicces képeket tesznek ki. Aztán pár hete láttam a 9GAG-en egy képet egy lányról, aki egy emeleti lépcső korlátján helyezkedett el úgy, mint egy bagoly, majd miután ezt lefotóztatta, owling címmel feltöltötte az internetre. Ez kevésbé felkapott, mint a planking, mindenki inkább a vízbeugrálós-pózolós képeket preferálta – legalábbis külföldön. Tehát eme őrület nagy hódolójává vált Fluor barátunk is, aki színes alsógyatyáját nem takargatva, átszellemült arckifejezéssel, karjaival csapkodva guggolt a Nyugati Pályaudvar környékén egy padkán. Nagyjából egyébként erről szólt a pár perces riport, sem mondanivalót, sem tartalmat nem találtam benne, bármennyire is igyekeztem objektíven hozzáállni a dologhoz.

Végszóként még két dolgot fűznék hozzá. Az első az lenne, hogy nem kell a külföldieket majmolni, legalábbis akkor már tényleg semmi értelme, amikor ez náluk már teljesen lefutott dolognak számít. Sőt, egyébként sem kell a külföldieket majmolni, egyszer végre a magyar blogszférában is kitalálhatna valaki valami újat, és vicceset. A másik, amit el kell még mondanom, az a kedves tévéseknek szól: ha a like-ot nem fordítottátok le, amikor a Facebook-őrületről volt szó, akkor most az owlingot mégis miért kellett?